Javíthatja-e a zene a szklerózis multiplex tüneteit?

Igen, szklerózis multiplexem van. Igen, az orvosi vizitek és a terápiák rabszolgája vagyok, és zárt MRI-készülékbe  vagyok szorítva. Én is felnőtt vagyok, és kissé megrögzött a szokásaimban. Egyes terápiák egyszerűen nem keltik fel az érdeklődésemet, ezért hihetetlenül nehéz velük foglalkozni. Így amikor az akupunktőröm meghallotta, hogy fiatalabb koromban basszusgitáron játszottam, a következő találkozónkra elhozta a saját basszusgitárját. Aztán megkért, hogy fogjam meg, és helyezzem az asztalom mellé. A basszusgitár könyörgött, hogy vegyem fel, ahogy akupunktőröm is tudta, hogy fel fogom venni. Azt is tudta, hogy szellemileg segíteni fog nekem. Neki köszönhetően azóta minden nap játszom rajta.

Az öregedés korszakunkban széles néprétegeket érint, így egyre nagyobb gondot jelent, hogyan védekezzünk az olyan neurodegeneratív betegségek, mint a demencia, vagy akár az SM-mel járó kognitív károsodás ellen. Az orvostársadalom most azt vizsgálja, hogy a hangszeres játék milyen hatással lehet az ilyen károsodásokra. Egy tanulmányban 127 ikerpárt vettek alapul, akiket előzetesen teljes klinikai, orvosi vizsgálatnak vetettek alá, majd az egyik ikerpár elkezdett megtanulni hangszeren játszani. A vizsgálatok jelentős különbségeket mutattak ki a neurodegeneratív betegségek kialakulásában a hangszeren játszó és a hangszeren nem játszó ikerpár között. Azoknál, akik hangszeren játszottak, lényegesen kisebb valószínűséggel alakult ki demencia.

Különösen megfogott Jenny Asparro "Zeneterápia a szklerózis multiplexben" című cikke.  Megdöbbentett, hogy valaki ennyi időt szánt arra, és az életét annak szentelte, hogy megértse, hogyan segíthet a zene az SM-ben szenvedőknek. Miután elolvastam az eredményeit, jobban megértettem, hogyan tudjuk szóban kifejezni a depressziót és a szorongást. A zene segíthet nekünk mindenütt.

Számomra a memória és a memóriavesztés nagy szerepet játszik az SM-es utazásomban, ezért különösen felkeltette érdeklődésemet, mikor megtudtam, hogy a zene az agy olyan sok részét igényli, hogy szinte lehetetlen, hogy ELFELEJTSÜK, hogyan kell játszani. Ez egyfajta szabad cselekvés, ami tulajdonképpen kiküszöböli a túlterhelő kognitív történéseket.  Asparro biztosít minket arról, hogy "szinte lehetetlen elveszíteni a zene feldolgozásának képességét, mert a beszédtől eltérően az agy számos területét érinti". Csodálatos hír!

Íme az előnyök:

Koordináció és koncentráció - Az egyszerű feladat, hogy egész nap mozgatjuk a testünket, ez aktívabbá és egészségesebbé tesz.  Az a kihívás, hogy megtanuljuk testünket egy ismétlődő dallamritmusra mozgatni, jobb koordináció és koncentráció felé vezethet minket. Gitározás közben, ha elvesztettem, hogy épp melyik hangot kell játszani, emlékeztem a hangra, és a kezem megtalálta az adott hangot a basszusgitáron.  A kezemmel kapcsolatban, azzal, hogy mennyire mozgékony és koordinált, valami elkezdett megváltozni. Továbbá, ahogy Asparro megjegyzi megállapításaiban, ez az ismétlődő mozgás a testünkben segít az állóképességünkben, és még a járásunkat is segít kiegyenlíteni.

Memória - Oké, tehát nem tudunk emlékezni a napi feladatok listájára. De egy hangszer megtanulása kimutatta, hogy a játék elsajátítása megmarad, és végső soron ez előnyös az általános emlékezőképességünknek, hogy bármit megjegyezzünk.

Depresszió/szorongás - Nem sértésnek szánom, de nem találtam egészségesnek, hogy bizonyos terápiákat végeztem 80-as és 90-es éveikben járó emberekkel. Én az életemben és a betegségemben is máshol tartok, mint az emberek ezen korcsoportja. Még mindig fiatalnak tartom magam. Amikor ott leszek, mint ők, akkor ezt magamévá teszem. Egyszerűen csak nem álltam készen arra, hogy egy terápiás csoportba kerüljek idősekkel. DE a basszusgitározástól újra "menőnek" és fiatalnak érzem magam. Az általános depresszióm, a pesszimista szemléletem és kinézetem megváltozott. Szóval én személy szerint megértem, hogyan és miért mutatta ezt a tanulmány. A járás javítását személy szerint nem annyira éreztem.

Verbális kommunikáció - A nehezen kimondott szavak sokkal könnyebben közvetíthetőek a zenén keresztül. Ki gondolta volna? Ezen kívül Asparro úgy találta, hogy a zene segít a légzésben, a kiejtésben és az időzítésben is, amire szükségünk van a jól kidolgozott beszédhez.

A fogyatékkal élők számára a zeneterápia számos más előnnyel is jár. Ahogy Jenny is észrevette, azok, akik nem tudtak labdába rúgni a tornaórán, képesek voltak rá, ha zene szólt. ÉS a zene elsöprő nyugtató hatása ugyanolyan fontos azok számára, akiknek lassan romlik az állapota. Nyugalomra van szükségünk. Szükségünk van zenére! Ha valaki szeretne egy zenekart alapítani, én nyitott vagyok. Mindig szükségünk van még több tagra!