A depresszió és az SM | Living Like You

It looks like you are using an older version of Internet Explorer which is not supported. We advise that you update your browser to the latest version of Microsoft Edge, or consider using other browsers such as Chrome, Firefox or Safari.

MS and Depression

Idén nyáron vettem észre, hogy elértem a szklerózis multiplex diagnózisom 10 éves évfordulóját. Pont akkor kerültem egy lefelé ívelő spirálba, amikor ez tudatosult bennem. Értéktelennek éreztem magam. Paranoiás lettem és azt gondoltam, hogy a családom nem törődik velem, hogy jobb lenne nekik nélkülem. Minden őrült, paranoiás gondolat a húsomba vágott. A depresszió szépen becserkészi az embert, megragadja a grabancánál fogva, és olyan dolgokat kelt életre benne, amit a VALÓ világban sosem tenne meg.

A legfontosabb dolog ezekkel kapcsolatban: Eleget tudtam ahhoz, hogy elmondjam a szeretteimnek azt, hogy magával ragadott a depresszió.

Nem is olyan régen kórházba kerültem egy, az agyam jobb oldalán elhelyezkedő elváltozás (lézió) miatt. Bent maradtam, amíg ennek tünete meg nem szűnt, és csak akkor tértem haza és vissza a munkába, amikor jobban lettem. Ez idő alatt eszembe jutott egy történet, ami azóta is kísért. A történetben szereplő két barát közül az egyiket elütötte egy busz, miközben New York utcáin kerékpározott. Míg az egyik élte tovább az életét, a másik úgy jött ki a kórházból, mintha egy teljesen más ember lenne. A traumatikus agysérülések megváltoztatják az embert. Nagyon nehéz volt megmenteni a barátságukat. A barát hű maradt az azóta morcossá és nehezen kezelhetővé vált „idegenhez”, aki már nem szerette azokat a dolgokat, amiket a balesete előtt.

Az orvosom egyszer azt mondta, hogy a gerincemen lévő elváltozások egyenértékűek azzal, mintha egy fizikai sérülés lenne rajtuk. Akkor viszont mi a helyzet az agyamban lévő elváltozásokkal? Mi van az új, kezdődő elváltozásokkal? Ezek is ugyanolyanok, mint a traumás agysérülések? Már fiatalkorom óta aggódtam azon, hogy lebénulnak a lábaim, aztán a karjaim. Azon viszont soha nem gondolkodtam, hogy az agyamban lévő elváltozásoktól más lehet a személyiségem és én is megváltozhatok.

A Nemzeti Szklerózis Multiplex Közösség meghatározása szerint a depresszió egy olyan kifejezés, amit sokféle érzelmi állapotra alkalmaznak, kezdve az adott napon néhány órás levertségtől a súlyos klinikai depresszióig, amely több hónapig is eltarthat. Még ez a meghatározás is homályosnak tűnik.

Egy tudományos folyóiratban azt állították, hogy a szklerózis multiplexben szenvedők 50%-a „klinikai depressziót” és súlyos hangulatváltozásokat fog tapasztalni, amelyek öngyilkossági gondolatokhoz is vezethetnek. Tíz éve írok a betegségünkről, és ezt a számot alacsonynak találtam; jóval alacsonyabb, mint amit a Nemzeti Szklerózis Multiplex Közösség és más szklerózis multiplex szervezetek állítanak. De ez azért lehet, mert a „klinikai depresszió” a depresszió egyik biológiai típusa. A depresszióra mint spektrumra kell gondolni. Általában a „klinikai” típust tekintik a legsúlyosabbnak; erről úgy számolnak be a betegek, mint ami megfosztja őket bármilyen életminőségtől. Ez súlyos, és nagyon különbözik attól, amit „szituációs depressziónak” nevezünk.

Ez a cikk a szklerózis multiplex által okozott klinikai depresszióról szól. Kicsit el is vesztem a tudományban, és a rajtam eluralkodó félelemben, úgyhogy hátradőltem és próbáltam kívülről tekinteni rá. A cikkben megbújó remény megragadott és a szörnyű, tudományos megfogalmazások tovaszálltak. Ami megmaradt az egészből az ez: kezelhető. Döntő tényező, hogy ismerjük a jeleket, odafigyeljünk magunkra és idejében szóljunk az orvosnak vagy valakinek, akiben megbízunk. A kutatók megjegyezték, hogy az Egyesült Államokban sokkal több figyelmet kellene fordítani a szklerózis multiplex okozta depresszió által kiváltott öngyilkossági tendenciákra. Ez az, ami még inkább sarkalt arra, hogy megírjam ezt a cikket. A teljeSM nem mindig azt jelenti, hogy problémák nélkül éljük az életünket. Azt jelenti, hogy hiszünk abban, hogy minden nehézséget leküzdünk.

Amikor boldogból depressziósba váltottam, tudtam, hogy mit kell tennem. Tudtam, hogy kinek kell elmondanom. Tudtam, hogy nem szabad hinnem a gondolataimnak. Tudni kell, hogy kiket szeretünk és közel kell őket tartanunk magunkhoz. Fel kell ismerni, mikor nem szabad odafigyelni a belső hangokra. Teljes mértékben ellentettjei azoknak a dolgoknak, amiket normális esetben reagálnánk egy szituációra? Bízzon azokban, akiket szeret és bízzon az orvosában is.

Normális, ha a szklerózis multiplex betegsége során depressziós lesz, ami többféle módon is kezelhető: gyógyszerekkel és tudatos terápiával.

Észrevette, hogy hogyan változik a személyisége a szklerózis multiplex előrehaladtával? Van megfelelő támogatása és terve arra, ha észreveszi, hogy kezd belecsúszni a depresszióba és segítségre van szüksége, mert úgy érzi, hogy már nem önmaga? Nekem van és jól érzem magam. Ezt sose feledje!

Curated Tags